Ismerje meg Balogh Adriennt!

,,Számomra ez a munka az emberről, az életről, a segítésről, és az empátiáról szól.” – ismerje meg Balog Adrienn audiológus szakasszisztenst!

Balog Adrienn audiológus szakasszisztens és hallásakusztikus kalandos utat járt be, míg a mostani helyére került. Sportolói karrierről váltott, és lépett átt a hallás izgalmas birodalmába. Ma már el sem tudná képzelni, hogy ez lehetne másképpen. De hogyan kerül valaki a ping-pong asztal mellől az audiológiára? Mit imád az audiológiában? Erről beszélgettünk.

Hogyan kerültél a ping-pong asztal mellől az audiológiai pályára?

Válogatott asztaliteniszező voltam, de a sportolói pályafutásomtól egészségügyi okokból kellett búcsút vennem, amit nagyon nehezen viseltem.

Az útkeresésem során egy kedves ismerősöm beajánlott egy hallókészülék szaküzletbe, ahol recepciós munkakörben kezdtem el dolgozni, és egyszerűen beleszerettem ebbe a csodálatos szakmába.

Ittam a munkatársaim minden szavát, és napról napra nőtt bennem a vágy, hogy egyre többet tudhassak erről a szakmáról, így végül elvégeztem egy szakirányú iskolát, ami életem egyik legjobb döntése volt!

Éveken keresztül dolgoztam a Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti és Nyaksebészeti Klinikán, ahol megismertem az ellátás minden szintjét a szűrővizsgálattól a műtéti rehabilitációig. Tapasztalatot szereztem a diagnosztikus látásmód és a hollisztikus szemlélet rejtelmeiről, és így többek közt megtanultam,

hogy a halláscsökkenés több, mint csupán érzékszervi fogyatékosság.

Foglalkoztam az újszülöttkori hallásszűréssel, részt vettem a hallássérült gyermekek diagnosztikájában és rehabilitációjában, illetve a cochleáris implantátummal ellátottak utógondozásában. Tanítottam is gyakorlatban audiológiát és akusztikát, vizsgáztattam audiológusnak készülő leendő kollégákat, hiszen ezekkel a tapasztalatokkal a hátam mögött át tudtam adni számukra azt, hogyan küzdjenek meg a szakma elsajátításának nehézségeivel.

Hogyan néznek ki a munkában töltött napjaid?

Változatos munka ez, nincsen két egyforma nap. A munkám már akkor elkezdődik, amikor a kliens belép az ajtón, hiszen minden apró részletre figyelni kell! Fel kell térképeznem az életkori adottságait, a kórtörténetét, és ki kell alakítanom vele egy bizalmas együttműködést.

A jó hallásgondozás alapja ugyanis az őszinte beszélgetés és a diagnosztika.

A diagnosztikai részét nagyon szeretem a munkámnak, mert azt gondolom, hogy ez az audiológia alappillére. Gyógyítás és rehabilitáció pontos diagnosztika nélkül nem létezik! Mindig szeretem megcsinálni a hallás diagnosztikai vizsgálatokat, amiből meg tudom állapítani a halláscsökkenés helyét, mértékét, típusát, ez egy jó kiindulópont.

Ezután újra elbeszélgetek a kliensemmel, és felmérem, milyen hallókészülékre van szüksége, együtt kiválasztjuk a legmegfelelőbbet, beállítjuk, és megtanítom, hogyan kezelje a készüléket otthon.

Mit csinálsz, ha azt látod, valaki nem bírja megszokni a hallókészülékét?

Átbeszéljük, mire számíthat a hozzászokás során, visszavárom kontrollra és utógondozásra, ami nagyon fontos, mert gyakori probléma, hogy valaki nem bírja megszokni a hallókészülékét.

Mindig elmondom az ilyen eseteknél, hogy annak mindig van valami oka, ha egy ember nem tudja megszokni a készüléket.

Ennek sok oka lehet, például egy rosszul, vagy hiányosan elvégzett diagnosztikai vizsgálat alapján beállított készülék, a nem megfelelő készülékkel való ellátás az adott halláscsökkenéshez mérten, a hiányos felvilágosítás, az utógondozás hiánya, vagy az éves kötelező kontroll vizsgálatok hiánya.

Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?

Azt, hogy minden ember egy új történet. Hogy kihívásként élhetem meg a feladataimat.

Számomra ez a munka az emberről, az életről, a segítésről, és az empátiáról szól.

Egyszerűen jó segíteni másokon, és a panaszok feltérképezése és megoldása során önmagamnak is bizonyíthatok. Jó érzéssel tölt el, ha egy segítségre szoruló ember bízik a tudásomban, a tapasztalatomban, és láthatom rajta, hogy elégedett az ellátással.

A legnagyobb öröm az, amikor egy elkeseredett, önmagába forduló embertársamnak sikerül visszaadnom a hitét és a kedvét egy teljesebb értékű élethez.

Mit gondolsz, az emberek eléggé figyelnek a hallásukra?

A munkám során azt látom, hogy az ép halló embereknek nem mindig természetes az, hogy vigyázzanak a hallásukra. Pedig, sajnos, elég hozzá egy jól sikerültnek gondolt koncert a hangfalak közelében, és máris megvan a baj.

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, az az, hogy ha valaki azt észleli magán nagyobb zaj vagy koncert után, hogy dugul a füle, vagy egy kicsit tompábban, „furcsán” hall, azonnal forduljon szakemberhez, hogy még időben megkezdődhessen a szükséges kezelés, mert ekkor még van esély a folyamat visszafordítására.

A másik dolog, ami még nagyon fontos, hogy

a halláscsökkenés megelőzését fiatalon kell elkezdeni.

Mert azt látom, hogy legveszélyeztetettebb korosztály a fiatalok. Egyre többen keresnek fel bennünket közülük, akiknek koncert után hirtelen eltompul a hallásuk, zúg a fülük. De a folyamatos fejhallgatóval hallgatott zenétől is folyamatosan kialakulóban van a halláscsökkenésük és/vagy a fülzúgásuk.

Próbálom tudatosítani bennük, hogy mennyire fontos, hogy használjanak valamilyen zajvédőt, illetve azt, hogy vigyázzanak a hallásukra, mert ha elromlik, azt nem lehet csak úgy megjavítani!

Mit csinálsz a hétköznapokban, amikor nem dolgozol?

Nagypapám évekig a Szentendrei Skanzenban fazekaskodott, így volt kitől eltanulnom a művészet szeretetét: a saját magam örömére korongozok, festegetek. Mint volt válogatott asztaliteniszező és edző, szívesen adok bárki részére tanácsot, ha ping-pongozni támad kedve. Egyébként ugyanúgy töltöm a napjaimat, mint más emberek: sütök-főzök, mosogatok, együtt vagyok a családommal, ha tudok, pihenek, olvasok, kertészkedek, és szeretek kirándulni, megismerni a vidéki ékszerdobozokat.

Berkyné Szűcs Mártát hamarosan megismerheti a vele készült interjúból!

“Nyissuk ki a világot!” – interjú Fajd Veronikával, a Hallomás Hallápontok audiológusával

A hallás érték. Így értékesek azok az audiológusok is, akik lelkiismeretesen tesznek a hallásunkért. Ők nem csak belekukkantanak a fülekbe, és nem csak kiszedik a fülzsírt, hanem tesznek az életminőség javulásáért. Igyekszenek hallhatóvá tenni a nem hallhatót, és nem győzik eléggé ismételni, hogy a hallásra vigyázni kell. Tegnap, ma és holnap is.

Interjú Fajd Veronikával, aki a Hallomás Hallápontok veszprémi rendelőjében dolgozik, mint audiológus és hallásakusztikus.

Fajd Veronika, audiológusVeronika gyermekei születése után szeretett volna visszamenni dolgozni, de megszűnt az előtte betöltött munkaköre. Így aztán recepciósnak jelentkezett egy halláscentrumba, ahol pár hét után eldőlt, hogy ennél azért többről szól a történet. Belekóstolt a hallókészülék ellátásba és megszerette.

“Ez nem csupán munka , ha így állnék hozzá, akkor valamit elrontottam.”

– mondja mosolyogva.

Soha nincs két egyforma napja, és szerinte ez a szép benne. “Azt minden reggel tudom, hogy új emberekkel fogok találkozni, új történeteket ismerhetek meg, új problémákkal találom szembe magam, de hogy ezekre milyen megoldást fogok találni, azt még nem tudom előre…

Pont ezért fontosnak tartja beszélgetni az ügyfeleivel arról, hogy pontosan mit is szeretnének, mit várnak el . ,,Az igények felmérése a jó ellátás egyik alapja. Ha ismerem a velem szemben ülőnek az elvárásait, csak akkor tudom megfelelően ellátni, segíteni abban, hogy a kialakult állapotot figyelembe véve a lehető legjobb eredményt érjük el.” – magyarázza.

,,Mindig örömmel tölt el, ha a rehabilitáció folyamán sikerül kinyitni a világot egy olyan ember számára, aki addig teljesen elzárkózva élt a hallásvesztesége miatt, és felhagyott az addigi kedvteléseivel.

Jó érzés végignézni, ahogyan idővel beáll a változás.”

Minden ember más

Nem ért egyet azzal, hogy a kor függvénye az, hogy ki mennyire befogadó a hallókészülék viselésével kapcsolatban. ,,Nincs kedvenc korosztályom ebből a szempontból, mert az embert nem a kora határozza meg, hanem a dolgokhoz való hozzáállása. Találkoztam már 91 éves úriemberrel, aki napi 11 km-t kerékpározott, és nyitott volt a lehetőségekre, de találkoztam olyan 60 év körülivel is, aki úgy gondolta itt a vég, és neki már semmivel sem érdemes foglalkoznia.

Nagyon nagy a szórás, hogy ki hol tart az elfogadásban. Az én dolgom az, hogy ebben segítsek, kortól függetlenül.”

Többen ráadásul rossz tapasztalattal kerülnek hozzá, a leggyakoribb panasz, hogy nem elégedettek a meglévő hallókészülékükkel. Ilyenkor nem lehet megspórolni a munkát, újratervezés indul, és megpróbálja az ügyféllel együtt megkeresni, hol került homokszem a gépezetbe, és közösen igyekeznek megoldani a problémát.

Hallásvédelem és a megelőzés

Szerinte az emberek nagy része, sajnos, nem vigyáz eléggé a hallására, és későn kér segítséget, ha beüt a baj.

,,Mivel a hallásveszteség általában nem fáj, hajlamosak elbagatelizálni a problémát. Ha a munkához, tanuláshoz nem elengedhetetlen a jó beszédértés, a halláscsökkenéssel teljesen jól ellavíroznak, amíg nem súlyosbodik a helyzet.“

-mondja, pedig a korai hallókészülék ellátás sokat segít abban, hogy könnyedén átvészeljük a kezdeti nehézségeket, amelyek a hallókészülék megszokásával járnak. Ha egyet üzenhetne, az ez lenne:

“Azért mert nem fáj a hallácssökkenés, ne halogassuk a hallásvizsgálatot! Járjunk el évente hallásszűrésre!”

Veronika Veszprémben, az Hallomás Veszprém halláspontjában várja a hallásproblémájukra megoldást keresőket

Háder Zsuzsannát hamarosan megismerheti a vele készült interjúból!

Ismerje meg Jakab Timeát!

A hallás érték. Így értékesek azok a fehér köpenyes audiológusok is, akik éjt nappallá téve tesznek a hallásunkért. Ők nem csak belekukkantanak a fületekbe, és nem csak kiszedik a fülzsírt, hanem tesznek az életminőségetek javulásáért. Igyekszenek hallhatóvá tenni a nem hallhatót, és nem győzik eléggé ismételni, hogy a hallásra vigyázni kell. Tegnap, ma és holnap is. Interjú Jakab Tímeával, a ráckevei Szakorvosi Rendelőintézet audiológusával.

Jakab Timeát a véletlen sodorta az audiológiai pályára. Egészségügyi érettségi után még nem tudta, mit is szeretne, így a MÁV Rendelőbe jelentkezett dolgozni, hogy idővel rájöjjön, mi érdekli igazán.

,,Az érgondozóban volt üres hely, oda kerültem volna, ám az első napomon közölték, hogy bocsánat, de az audiológiára helyeznek inkább. Ott a két audiológus mellett ismertem és szerettem meg a szakmát, annyira, hogy egy év múlva kértem a főnővértől a továbbtanulásom támogatását.”

Ez volt a perdöntő pillanat

Ugyan a rendelő nem tudta biztosítani a továbbképzést, Timea kikerült a magánszektorba egy hallókészülék szalonba, ahol rögtön iskolapadba ülhetett.

“Ekkor már biztosan tudtam, hogy a helyemen vagyok, eldőlt mi leszek. Nehéz elmagyarázni azt az érzést, amit akkor érzek, ha a munkámra gondolok. Próbáltam már megfogalmazni, de mindig ott kötök ki, hogy

egyszerűen nem tudnék mást csinálni. Ez az életem.

Itt Ráckevén egy személyben vagyok recepciós és audiológus. A fül-orr-gégészeten ott vagyok az általános vizsgálatoknál, majd hallást mérek, lenyomatot készítek, hallókészüléket próbálok, beállítok, javításra veszek át készüléket, illetve kiadom a javítást, számlát írok, rendeléseket megírom, adminisztrálok, telefonálok, időpontot egyeztetek. Folyamatos, és szoros kapcsolatban vagyok a fülészettel.

Persze, más feladatokat is szívesen csinálok, például betanítok új kollégákat is, de a lényegi munkát, azt nem hagynám abba soha.”

– mondja.

Szeret emberekkel foglalkozni, különösen az idősekket kedveli. Azt mondja, igaz, hogy velük nehezebb, több türelmet igényelnek, de könnyen megtalálja velük a közös hangot. Talán ezért sem meglepő, mikor arra a kérdésemre, hogy a fül melyik része lenne szívesen, azt válaszolja, hogy:

“Szőrsejt a csigában, mert rugalmas.”

Makacs, a jó értelemben

Ez a szakma meg is követeli a rugalmasságot, hiszen számtalan ellenállással kell megküzdeni audiológusként. A hallókészülékkel szembeni előítéletek és a nehéz megszokás sokszor feladja a leckét Timeának

,,Volt egy kedves úr, aki másfél év után barátkozott meg a hallókészülékével, de én kitartó voltam. Ma már akkor érzi magát csak rosszul, ha nincs a fülében a készülék.

Szoktam is mondani mindenkinek, velem rosszul jár, kitartó vagyok. Ha kell, ezerszer állítok a készülékén, amíg azt nem mondja, hogy jó, de olyan nincs hogy nem tudja megszokni.”

– meséli huncut mosollyal. És ha néha nehéz is, a pozitív élmények mindig bebizonyítják, hogy megéri kitartani

,,Volt egy másik kedves úr, aki annyira visszahúzódó lett a halláscsökkenése miatt, hogy elvesztette vezető beosztását egy cégnél, de olyan nagy önbizalma lett a hallókészülékkel, hogy utána sikeres saját céget indított. ”

– meséli el Timea munkájának egy meghatározó pillanatát. Ezért szereti különösen azokat a mozzanatokat is, amikor a hallókészülékeket először próbálják ki.

,,Egyszerűen jó látni, ahogy kinyílik a világ valakinek a hallókészülék bekapcsolása után,  vagy amikor a hozzátartozó majdnem sír, hogy anya, tényleg hallasz?”

– mondja mosolyogva. Azt már szomorkásan teszi hozzá, hogy sajnos nem mindenki jut el idáig, vagy csak túl későn, mert túl nagy a félelem az emberekben a hallókészülék és a halláscsökkenés irányába.

,,Pedig én mindig mondom, ne féljenek, egy hallásvizsgálat nem fogászat! Semmi fájdalmas dolog nem történik, és nem akkor kell jönni, amikor már kiabálnak valakivel.”

Nem vigyázunk eléggé a hallásunkra

Persze, megérti, az emberek szeretnek hangosan zenét hallgatni, vele is előfordul, de szerinte tudatosabban kellene védeni a hallásunkat. Vegyünk halkabb elektronikus eszközöket, ha az eszközeink 70-80 decibelen szólnak, használjunk fülvédőt, füldugót. Ha pedig észleljük, hogy nem stimmel valami, menjünk el hallásszűrésre!

,,Én, amikor a tévében nem láttam a focimeccs alatt fent a sarokban az eredményt,  már mentem a szemészetre. Valahogy így kellene lennünk a hallásunkkal is!”

És hogy mit csinálna, ha kiderülne, hogy a hallásával valami baj van?

“Megkérném a kolléganőmet, hogy mérje meg a hallásom, mivel azt én nem tudnám magamnak, de én állítanám be.

És biztos, hogy egy vidám, színes darabot választanék!”

Ismerje meg Kohári Imréné Annát, a Ko-Ha Sound vezető audiológusát

Interjú: Puha Andrea

“A legnagyobb öröm, ha egy nem halló ember a segítségem által hallóvá válik, és ezt az örömet látom a szemében.” – interjú Kohári Anna audiológussal

Fajd Veronika, audiológusA hallás érték. Így értékesek azok a fehér köpenyes audiológusok is, akik éjt nappallá téve tesznek a hallásunkért. Ők nem csak belekukkantanak a fületekbe, és nem csak kiszedik a fülzsírt, hanem tesznek az életminőségetek javulásáért. Igyekszenek hallhatóvá tenni a nem hallhatót, és nem győzik eléggé ismételni, hogy a hallásra vigyázni kell. Tegnap, ma és holnap is. Interjú Kohári Anna audiológussal, a KO-HA Sound Kft. vezetőjével.

Annának viszonylag kevés szabadideje van, de azt igyekszik aktív pihenéssel tölteni. Mindene a család, ahol mindig feltöltekezik energiával, szeretettel – bár, mint mondja, ez egyre nehezebb, hiszen a fiai már kiléptek a családi fészekből. A békét és a kiegyensúlyozottságot a kertészetben keresi, imádja a kertet, a növényeket, ha nem audiológus lenne, akkor kertész, vagy szakács, mivel a konyhában is képes csodákat művelni, akárcsak a szakmájában. Mondhatni, szerencse, hogy mégis az audiológia lett az élete, mert egy jó szakemberrel lenne kevesebb.

Mi sodorta önt az audiológiai pályára?

“Az audiológiai szakrendelőbe 1992-ben kerültem, – véletlenül. A házasságom és a gyermekeim születése előtt egy gyárban dolgoztam titkárnőként, bár végzettségem egészségügyi szakirányú. A gyermekgondozási segély lejártakor mentem volna vissza dolgozni az előző munkahelyemre, de az akkori gazdasági viszonyok miatt a gyár felszámolás alatt állt, így nem sok jövőt láttam benne. Éppen akkor egy barátnőm megkeresett, hogy nem mennék-e oda mellé dolgozni az audiológiára, és hát így kerültem oda… Ennek már 24 éve!”

Van személyes érintettsége?

“Személyes érintettségem nincs, bár nyilván az évek alatt idős szüleim is hallásproblémákkal küzdők lettek, így az ellátásuk hallókészülékkel az én feladatom lett.”

Mit jelent Ön számára audiológusnak lenni?

“Az audiológusi feladat igen színes és változatos. Mivel kórházi audiológián dolgozom, így nemcsak a hallókészülékes ellátás és gondozás a feladatom, hanem olyan betegekkel is naponta találkozom, akiknek a problémáját nem hallókészülékkel kell megoldani.

Emiatt számomra az audiológia egy nagyon szép kihívás, hiszen a 24 évem alatt nem volt két egyforma beteg és probléma. Minden nap új emberekkel, új kihívásokkal állok szemben, és mivel a hallókészülékes szakma percről percre változik, így folyamatos tanulást igényel tőlem, ami szellemileg is frissen tart.”

Mi a legnagyobb öröm a szakmájában?

“A legnagyobb öröm, ha egy nem halló ember a segítségem által hallóvá válik, és ezt az örömet látom a szemében, illetve az életminőségének a javulásában. Számtalan példát tudnék felemlíteni, hiszen 24 év az nagyon hosszú idő, de igazán nem emelném ki egyiket sem, mert mindegyik egyformán kedves nekem.”

Mikor, és milyen gyakran kell audiológushoz menni?

“Először akkor kell menni audiológiai vizsgálatra, amikor a hallásában egy pici változást is észlel az ügyfél, nem szabad megvárni, amíg nagyon rosszul hall. Az audiológiai vizsgálatok gyakorisága pedig attól is függ, kinek milyen jellegű és mértékű a halláscsökkenése. Amennyiben az állapotában hirtelen változást észlel, akkor azonnal, egyebekben évente ajánlatos az audiológiai kontroll.”

Miért fontos a hallásszűrés és a hallásgondozás?

“A hallásszűrésnek a korai felismerésben van jelentősége, hiszen sok esetben a nagyothalló észre sem veszi, hogy nagyothall, mert a világ szépen lassan csendesedik el. Ez főleg akkor fontos, ha a nagyothalló mellett nincs család, hozzátartozó, aki figyelmeztetné erre. A hallókészülékkel ellátott beteget sem szabad magára hagyni, segíteni kell, a hallókészüléket személyre kell szabni, ezért fontos a hallásgondozás, a rehabilitáció, a nyomon követés, hogy az általunk ellátott beteg minden tekintetben boldoguljon a készülékkel, illetve az életében valóban olyan pozitív változásokat idézzünk elő, amilyet szerettünk volna.”

Hogyan tudunk vigyázni a meglévő hallásunkra?

“A megelőzés nagyon fontos! Ezt a lehető legfiatalabb korban kell elkezdeni, fontos a nevelés, hogy megtanítsunk a felnövekvő generációnak, hogy miért is olyan fontos a hallásunk, és annak megóvása. A zajban való tartózkodáskor gondoskodni kell a megfelelő védelemről! Fontos a szűréseken való részvétel, hiszen ez is a megelőzés része lehet, mert ha tudom, hogy van egy kezdődő halláscsökkenésem, jobban fogok vigyázni a még meglévő hallásomra.”

Anna Békéscsabán, a Gyulai úton a Ko-Ha Sound halláspontján várja a hallásproblémájukra megoldást keresőket.

Ismerje meg Németh Dorinát!

A hallás érték. Így értékesek azok a fehér köpenyes audiológusok is, akik éjt nappallá téve tesznek a hallásunkért. Ők nem csak belekukkantanak a fületekbe, és nem csak kiszedik a fülzsírt, hanem tesznek az életminőségetek javulásáért. Igyekszenek hallhatóvá tenni a nem hallhatót, és nem győzik eléggé ismételni, hogy a hallásra vigyázni kell. Tegnap, ma és holnap is. Interjú Németh Dorinával, a Czeizel Intézet és az Otonet hallásgondozójával.

Dorina a Czeizel Intézet és az Otonet Maros utcai rendelőjében is egyetlen szemvillanással képes fegyelmet gyakorolni. Számára az ügyfél az első, és ha nem megfelelő a vizsgálati környezet, pillanatok alatt csend lesz, ha körbenéz, pedig apró és törékeny a termete. A szigorú tekintet azonban kedves és mókás audiológust rejt:

gyakran a kacaj és nevetés hangjai töltik ki a rendelőt.

Audiológus anya audiológus lánya

Ő az a fajta hallásgondozó, aki még gyermekként ismerkedett meg az audiológiával. Gyakran bejárt édesanyjához a rendelőbe, és már akkor elbűvölte őt a szakma minden eszköze és mozzanata.

Amit akkor az édesanyja csinált, azt most ő is csinálja: hallást mér, hallókészüléket illeszt, programoz, és nem engedi el addig a hozzá érkezők kezét, amíg a hallókészülék beállításai tökéletesek nem lesznek.

“Számomra fontos, hogy minden kliensem átélje a pozitív pillanatokat is.  Nekem azok a tökéletes pillanatok, amikor valaki örömében elsírja magát régen elvesztett hangok meghallása esetén, és felkiált:

Jé, tényleg, ennek is van hangja! Már el is felejtettem milyen ez!”

-avat be a hétköznapjaiba. Noha mindegyik korosztállyal szeret foglalkozni, mert mindegyiknek megvan a maga szépsége, legjobban a kisbabákat szereti mérni.

,,Hozzám legtöbbször olyan kisbabákat hoznak, akiknek újszülött korban valamiért nem sikerült a BERA vizsgálat. Különösen nagy örömöt okoz, ha láthatom a szülők mosolyát a megkönnyebbüléstől, hogy minden rendben van a gyermekük hallásával.

Ezek megható pillanatok, hiszen ilyenkor úgy érzem, nem csak a picik fülével dolgozom, hanem a szülők lelkével is.”

A szembesítés nem mindig könnyű

A munkájában a legnagyobb kihívást abban éli meg, hogy a diagnózis szembesítése után a dac ellenére nem csak szavak szintjén, hanem lélekben is el tudja fogadtatni a klienseivel a hallókészülék szükségességét.

,,Hozzám sokan “csak fülzúgás” miatt jönnek, majd itt derül ki, hogy ez társult hallásveszteséggel. Legtöbb esetben elmúlik a fülzúgás, amint ellátjuk a megfelelő készülékkel, de amíg valaki ezt nem tudja elfogadni, sajnos a mi feladatunk is nehezebb. “ – magyarázza. De ezért is helyez nagy hangsúlyt a fokozatosság elvére.

,,Mindig elmagyarázom, hogy mi vár rájuk a hallókészülék hordás során, hogyan tudják szépen, lassan megszokni azt, hogyan ne legyen a hallásélmény rögtön rossz. Elmagyarázom azt is, hogy a programozás hogyan segít ebben,

és hogyan tudjuk szépen, lassan, lépésenként megszeretni a hallókészüléket.

Alapvetően hiszek abban, hogy mindenki megtalálja a magának megfelelő hallókészüléket, ám ehhez türelemre van szükség az én részemről és az ő részükről is. És persze, az idő is nagyon fontos.

Hogy minél előbb kérjünk segítséget, menjünk el hallásmérésre, mert minél előbb kapunk halókészüléket, annál könnyebben szokjuk meg a viselését. “

Némethné Kovács Ritát hamarosan megismerheti a vele készült interjúból!

Ismerje meg Sarkadi Henriettet, a Ko-Ha Sound audiológusát!

A hallás érték. Így értékesek azok a fehér köpenyes audiológusok is, akik éjt nappallá téve tesznek a hallásunkért. Ők nem csak belekukkantanak a fületekbe, és nem csak kiszedik a fülzsírt, hanem tesznek az életminőségetek javulásáért. Igyekszenek hallhatóvá tenni a nem hallhatót, és nem győzik eléggé ismételni, hogy a hallásra vigyázni kell. Tegnap, ma és holnap is. Interjú Sarkadi Henriett, audiológussal, hallásakusztikussal.

Sarkadi Henriett 17 évesen kapott egy kóstolót abból, hogy mennyire fontos az, hogy vigyázzunk a hallásunkra.

,, Egy Tankcsapda koncert után derült ki, hogy a bal fülemen nem működnek a reflexek, és nem volt túl jó ötlet azzal a fülemmel a hangfal közelében állni. Szerencsére a nagynéném, Kohári Anna gyorsan intézkedett, és a két hét infúzió rendbe tett, legalábbis nagyjából. A hátramaradt fülzúgás és az enyhe bal oldali halláscsökkenés azért mindig emlékeztet, mennyire fontos is a megelőzés.”

Talán nem is tudatosult benne akkor, hogy a sors is azt akarja, hogy az audiológia felé sodródjon. Emiatt a mozzanat miatt lehetett az, hogy noha angol-biológia szakos tanárnak készült, de már a főiskola alatt is érezte, hogy nem ez az út, ami neki meg van írva.

,, Négy elvégzett év után – talán dacból, amit persze mai fejjel már bánok – nem államvizsgáztam le. Értékesítő lettem egy cégnél, szerettem emberekkel foglalkozni, de nyilván nem ez volt az életcélom. Majd két gyermekemmel összesen öt évig voltam GYES-en, ezalatt egyre keresgéltem, hogy mit is tanulhatnék, ahol a humánbiológia iránti érdeklődésemet és az emberekkel való kapcsolatteremtő készségemet is kamatoztathatnám.”

Ekkor ajánlott fel egy lehetőséget Henriettnek a nagynénje, Kohári Anna. Felvetette, hogy tanuljon ki audiológusnak, hogy a tervei közt szereplő új üzlet megnyitásában majd segítségére tudjon lenni. Időközben a GYES lejárt, Anna mellett pedig megüresedett egy hely a kórházi audiológián, így kézenfekvő volt, hogy Henriett jelentkezzen az állásra. Így sodorta – a szó legszorosabb értelmében – az élet Henriettet erre a pályára.

Mi számára a szakma szépsége?

Henriett sokoldalú munkát végez. Hallásvizsgálatokat csinál gyakorlatilag minden korosztály számára, de segíti a nagyothallók rehabilitációját, hallókészülékkel való ellátását is. Ahogy mondja, nagyon változatosak a napjai.

,,Minden eset egy kirakós játék, amit nekünk kell összeilleszteni. Mindenki más problémával érkezik hozzánk, ez pedig arra sarkall, hogy egyre többet tanuljak. Ebben nagy segítségemre van Anna, aki a 25 évnyi tapasztalatával mindig a rendelkezésemre áll egy-egy kérdés megválaszolásában.

A kórházba érkező emberek zöme kiszolgáltatott, elveszett, információra éhes. Az embereknek nyújtott tájékoztatás, segítség már önmagában is elégedettséggel tölt el, és az évek során egyre több pozitív visszajelzést kapok a munkámmal kapcsolatban is.

Mit jelent nekem ez a munka? Emberszeretetet. Ebből manapság nagy hiány van. De minél többet adok, annál többet kapok vissza. ”

Henriett szerint fontos, hogy ne a szomszédtól tájékozódjunk hallókészülék ügyben, és főleg azt ne hagyjuk, hogy mások döntsék el, milyen készülék megfelelő a számunkra. Inkább fogjuk kézen a tanácstalan hallássérült ismerőseinket, vagy éppen saját magunkat, látogassunk el a megfelelő szakemberhez, akivel közösen egyedi megoldások közül válogatva találhatunk megoldást a problémánkra.

Henriett emberszeretete az állatokra is kiterjed. Férje szenvedélye a bulldogtenyésztés, ami persze rá is átragadt. ,, Már nem tudnám elképzelni az életemet nélkülük, jelenleg nyolc kutyánk van otthon, és épp a napokban született két alom is, tizenkettővel növelve a család létszámát. ” Emellett pedig két gyerkőc boldog édesanyja, ebből is látszik, hogy hatalmas szíve van, amiben sok mindenki kap helyet: a hozzá betérő betegek is, akinek a sorsát nagyon is szívén viseli.

,,Azt hiszem a munkám legszebb pillanata az, amikor látom a boldogságot a betegek arcán, meg a könnyeket a szemükben. Csak az a baj, hogy ilyenkor nálam is eltörik a mécses…” – mondja elérzékenyülten.

Szegedi Szilviát hamarosan megismerheti a vele készült interjúból!

Ismerjétek meg Várhelyi Krisztinát, az Otonet vezető audiológusát!

Várhelyi Krisztina – Otonet Halláspontok vezető audiológusa

“Döbbenetes végignézni, hogy egy morcos, bizalmatlan, súlyos nagyothalló ember hogyan változik át apró lépésenként boldog, kiegyensúlyozott emberré.” – Várhelyi Krisztina audiológussal beszélgettünk.

Várhelyi Krisztina egy angyal. Ez jutott az eszembe, mikor a szárnyai alá vett engem, meg a hallásomat. Ilyennek kellene lennie minden audiológusnak, olyannak, akinél szinte várjátok, hogy végre a székbe ülhessetek, és csodákat műveljen. Arany keze van, és a mosolya gyógyít, úgy dorgál meg és parancsol, hogy kérésnek érzed. Szavai kimasszírozzák a kétséget belőled, és elhiszed, hogy nem lesz semmi gond.

Szegényebb lenne a szakma Krisztina nélkül, én azt mondom. Mert ha valamire szüksége van egy kétségbeesett hallássérültnek, az egy audiológus, aki anyja helyett anyja, olyan, aki érti is, hogy mi történik a fülekben. Kriszti pont ilyen.

Érzékenysége talán onnan ered, hogy már 17 évesen, a középiskolai tanulmányai mellett hallássérültekkel kezdett el foglalkozni a Szent János Kórházban. Érettségi után pedig el is kezdett dolgozni itt, és 1990-ben az audiológiai képzést is elvégezte. Ma pedig rengeteg hallássérültnek csinál hallásvizsgálatot, kiegészítő küszöbfeletti vizsgálatokat, és segít abban, hogy a lehető legjobb hallókészülék birtokosai legyenek. Végigasszisztálja ezt a cseppet sem könnyű utat a lenyomatvételtől kezdve a hallókészülékek beállításán át, egészen addig, míg látogatói elégedetten nem távoznak a rendelőből.

,,Nekem nagyon fontos, hogy segíteni tudjak az embertársaimon, hogy magasabb minőségű életet élhessenek, és ne rekessze ki őket a társadalom.”– magyarázza, hogy mi rejlik a mosolyok, és a végtelen türelem mögött, és mint mondja, megéri minden perce a szakmának, hiszen tele van örömteli pillanatokkal.

A legnagyobb öröme az, ha valaki elfogadja a hallókészüléket, jól hall és ért vele, rendszeresen jár a kontrollokra. Az már fél siker. ,,Könnyfakasztó pillanat, ha egy csecsemő hallókészüléket kap, elkezdi figyelni a környezetét, próbálgatja a hangját, vagy például egy fiatal, aki addig a mobiltelefonját csak sms-re használta, telefonálni tud, kedvenc zeneszámát újra hallja.” – mondja. Legnagyobb sikertörténete egy rendkívül bizalmatlan hallássérült hölgy, aki hallásszalontól hallásszalonig járt éveken át, de csak kudarcélmények érték. Nagyjából 10 éve Krisztina segített neki hallókészüléket választani, ma boldog, mosolygós hallókészüléket viselő nő.

“Döbbenetes végignézni, hogy egy morcos, bizalmatlan, súlyos nagyothalló ember hogyan változik át apró lépésenként boldog, kiegyensúlyozott emberré.”

Éppen ezért Krisztina arra kér mindenkit, hogy ne várjanak 6-10 évet, míg eljutnak hallásvizsgálatra, hanem bátran próbáljanak hallókészüléket, türelemmel szokjanak hozzá, hiszen pont olyan fontos, hogy jól halljunk, mint ahogy fontos, hogy jól lássunk. Amint érzitek, hogy bizonyos esetekben rosszul értetek dolgokat, gyakran vissza kell kérdeznetek, hangosan hallgatjátok a tv-t, rádiót, akkor menjetek el egy hallásvizsgálatra.

Ha pedig már hallókészüléket viseltek, akkor se dőljetek hátra a széketekben, 6-12 havonta fontos egy kontroll vizsgálat, illetve a hallókészülék átvizsgálása, tisztítása. ,,Új készülékviselőknek az első évben 3 havonta fontos a kontroll, hogy lássuk elégedett-e a beállítással, rendben tudja-e tisztítani.” – magyarázza Krisztina, mivel ezzel sokan nincsenek tisztában.

Krisztina a hétköznapokban is pont olyan, mint a munkájában: szenvedélyes. Imád varrni, elmondása szerint egy méteráru boltban félő, hogy nem tudja megállni, hogy ne költsön, emellett pedig sokat kerékpározik, és a legtöbb idejét a családjával, barátaival tölti, akik biztosan nem járnak rosszul, mert Kriszta képes úgy nevetni, ahogyan nem sokan: harsogva, szívből, őszintén.

Krisztina Budapest XII. kerületében, az Otonet Maros utcai halláspontján várja a hallásproblémájukra megoldást keresőket

Mi tudunk segíteni Önnek, hogy vissza nyerje a hallás örömét!

Kérjen ingyenes hallásvizsgálatra időpontot az önhöz legközelebbi halláspontunkba. Biztosítsa helyét már ma!
időpontot kérek