Ezt érdemes tudni a hallókészülékekről

A szükség nagy úr, mondják, és tényleg így van. Ha nem lenne szükségünk a hallásra, akkor ma nem lennének hallókészülékek sem. Mert a mai pici, technológiailag csúcsteljesítményű készülékek nem voltak mindig ilyen picik, sem ennyire jók. Gondolnánk, hogy a mai hallókészülékek prototípusa a saját kezünk volt?

Az első lépés: nem elektromos készülékek

A régi kor embere valószínűleg abból inspirálódott, hogy ha nagyon nem értett valamit, a kezét egy kis ernyőként a fülei mögé tette. Ezzel megtámogatta a fülkagyló feladatát: jóval több hangot gyűjtött össze, mint amennyire a fülkagyló képes egyedül, így érte el, hogy hangosabban hallja, amit mondanak neki. Így születtek meg a nem elektromos hallókészülékek: a fülkürt, csigaház, beszélgető csövek.

Természetesen ezek a korai hallókészülékek nem erősítették fel a hangokat, azonban volt néhány előnyük. Nem véletlenül készültek különféle méretben és formában, attól függően, milyen helyzetben használták őket. A csésze alakú forma hatékonyan csökkentette a háttérzajt, a cső és kürt forma rákényszerítette használójukat, hogy elég közel legyenek egymáshoz, hogy használhatóak legyenek. A készülékek hordozhatóak voltak, és nem volt szükségük olyan kiegészítőkre, amelyek működtették őket: például elemre vagy illesztékre.

A századfordulóra közbeszólt a technológia

Bár a XIX. században is népszerűek maradtak a szócsövek és fülkürtök, a szénmikorofon feltalálásával a hallókészülékek hatalmas változáson estek át, a nem elektromos eszközökből elektromos eszközökké váltak.

Sir Alexander Graham Bell 1876-ban megépítette az első telefont, amely aztán megalapozta a hordozható hallókészülékek 1895-ös megjelenését is. Ezek az eszközök hengerbe csomagolt széngranulátumokat használtak a hang előállításához, és csak enyhe és közepesen súlyos hallássérültek számára jelentett segítséget. Ezeknek a mérete azonban hatalmas volt, egyáltalán nem lehetett könnyen hordozni őket, láthatatlanok pedig pláne nem voltak.

Készültek ugyanezen a szénmikrofonos elven kisebb méretű készülékek is, azonban az első hallókészülék, ami igazán nagy publicitást kapott, 1902-ben készült el Alexandra angol királyné számára. Ez már a Miller Reese Hutchinson által kifejlesztett hallókészülékek 3. generációja volt, de az első, könnyebben használható, szárazelemmel működő hallókészülék.

1937 után az elektroncsöves hallókészülék feltalálásával egyre kisebb és hatékonyabb verziók születtek, majd az 50-es évek végén megjelentek a fül mögötti, majd 1980-ban a hallójárati készülékek is. Az 1970-es évek végén elérhetővé vált az első cink-levegő elem, amivel az elemek élettartama megduplázódott, így sokkal egyszerűbbé vált a hallókészülék használata.

Hatalmas, körülményes készülékektől a kifinomult dizájnig

Az elmúlt évtizedekben a hallókészülékek óriási változáson estek át. A nagy, testszínű gyógyászati segédeszközökből pici, alig látható, dizájnos kiegészítő vált. Ma már számtalan forma, szín és típus közül válogathatunk, és egyre inkább haladunk afelé, hogy a hallókészülékre úgy tekintsenek, mint egy szemüvegre: divatos kiegészítőként, amit nem kell takargatni.

Az analóg hallókészülékek kora leáldozott

Nem is olyan régen még mindenki analóg készüléket viselt. Ezek a készülékek csupán néhány beállításra adtak lehetőséget, mint például a hang erőssége, színezete. Ezeket a szakember pici csavarhúzóval maga állította be a hallókészüléken.

A digitális hallókészülékek ezzel szemben jelenleg a technológia csúcsai. Belsejükben egy pici mikroprocesszor van, aminek köszönhetően a hallókészülékek számítógépen keresztül programozhatóak. Sokkal több részletet tudunk módosítani a hallókészüléken keresztül hallott hangon, és abszolút az életvitelünkhöz szabhatjuk a hallókészüléket.

Kérhetjük, hogy a háttérzaj legyen csendesebb, a beszédet halljuk jobban. Képesek vagyunk a nem hallott frekvenciákat betolni a beszéd dinamikatartományába, és külön beállításokat kérhetünk az olyan háttérzajos helyzetekre, mint az étterem, konferencia, előadások. Másképpen programozhatjuk a hangokat társas helyzetekre és utcai környezetre. Végső soron majdnem szerencsésebbé válunk, mint az ép hallású társaink: eldönthetjük, mit és mennyire szeretnénk hallani.

Hangok irányítása vezeték nélkül? Naná!

Nagy előnye a digitális készülékeknek, hogy vezeték nélküli irányítással kezelhetjük a hallókészülékeinket. Hallókészülékünk vezeték nélkül össze tud kapcsolódni a laptopunkkal, okostelefonunkkal és a televízióval is. Így okostelefonunkat nyomogatva váltogatni tudunk a különféle programok között, a telefon és a videóanyagok hangja pedig hallókészülékünkből továbbítódik a fülünkbe, amivel sokkal könnyebbé és élvezhetőbbé válik a filmnézés, telefonálás.

Hallójárati és fülmögötti hallókészülékek

Formailag két fő hallókészülék stílus közül választhatunk. A fül mögötti hallókészülékek diszkréten meglapulnak a fülünk mögött, és a hangot egy csővel összekötött fülilleszték segítségével juttatják a hallójáratba. Az enyhétől a hallásmaradványos halláscsökkenésig jó megoldást nyújtanak.

A hallójárati készülékek láthatatlanul megbújnak a fülben, méretüket tekintve akkorák, vagy kisebbek, mint egy fülilleszték. A készülék háza pontosan a fül, vagy a hallójárat formájához illeszkedik, és minden szükséges elektronikát tartalmaz. Az enyhétől a közepes halláscsökkenésig nyújt megoldást.

A legfejlettebb készülékekkel már be sem kell mennünk hallókészülék beállításra a rendelőbe, hanem távolról letudhatjuk a hallásgondozás ezen részét. Ki tudja, mi jön még azután? Ne essünk kétségbe, ha hallókészüléket kell hordanunk, ilyen technológiai megoldások mellett biztosak lehetünk benne, hogy megtaláljuk a nekünk legmegfelelőbb hallókészüléket.