A kezeletlen halláskárosodás összefügg a depresszióval és az idősek társadalmi elszigetelődésével
Öregedés Nemzeti Tanácsának (Az Egyesült Államokban ilyen is van: National Council of Aging; NCOA) kutatása szerint a kezeletlen halláskárosodásnak súlyos érzelmi és szociális következményei vannak az idősekre nézve. A kutatást az NCOA és a Market Starategies, Inc nevű nemzetközi piackutató vállalat összefogásában létrejött „Időskor” Kutatócsoport irányította.
„Ez a tanulmány lerombolja azt a mítoszt, hogy a kezeletlen halláskárosodás az idős emberek esetében ártalmatlan állapot.” jelentette ki James Firman, az NCOA elnöke és vezérigazgatója. A 2300, 50 év feletti nagyothalló felnőtt által kitöltött kérdőív eredménye igazolta, hogy azok, akik kezeletlen halláskárosodásban szenvednek, magasabb hajlamot mutattak a depressziós, szorongásos tünetekre, és a paranoiára, valamint kevésbé vettek részt szívesen szervezett közösségi tevékenységekben azokhoz képest, akik hallókészüléket viseltek.
A hallásvesztés az Egyesült Államok egyik leggyakoribb krónikus állapota, amely több, mint 9 millió 65 év feletti és 10 millió 45 és 64 év közötti amerikait érint. Az idősebb nagyothalló amerikaiak 60%-a, a középkorúaknak pedig 85%-a mégsem használ hallókészüléket.
A kezeletlen hallásvesztés következményei
A tanulmány alapján lényegesen több idős, halláskárosodásban szenvedő, de hallókészüléket nem viselő ember számolt be szomorú, vagy depressziós időszakokról, amelyek két hétig, vagy akár tovább is tartottak az megelőző években.
Fénykép: 123RF
Egy másik jele az érzelmi kimerültségnek az az érzés, hogy „más emberek dühösek rám, minden ok nélkül”, amit a pszichológusok gyakran a paranoia kiváltó okaként azonosítanak.
Hallókészüléket nem használó, idősebb emberek hajlamosabbak egyetérteni azzal az állítással, hogy „az emberek általában minden ok nélkül haragudnak meg rám” (9%-kal többen, mint a hallókészüléket használók esetében).
Mivel a társadalmi elszigetelődés súlyos problémát okoz sok idős embernek, a kutatás a közösségi viselkedést is vizsgálta. Azt találták, hogy azok, akik nem viselnek hallókészüléket, jelentősen kevésbé szeretnek részt venni közösségi tevékenységekben. A súlyosabb károsodásban szenvedő hallókészülék használó válaszadók 42 százaléka rendszeresen részt vesz közösségi programokban, összehasonlítva a mindössze 32 százalékkal a készüléket nem-használókkal.
„Ez a kutatás áttörést jelent nem csak a vizsgált alanyok hatalmas száma miatt, hanem a 2090 közeli családtag bevonása következtében is, akiket a hallássérültekével egyidőnben, egy páhuzamos kérdéssorozat kitöltésére kértünk.” – fejtette ki Carolyn Holmes (PhD), a kutatócsoport tagja.
A kezelés előnyei
A hallókészülék használók jelentős javulásról számoltak be az életük több területét érintően, kezdve az otthoni kapcsolataikkal, a függetlenség érzésén át, egészen a szociális és szexuális életükig. Jóformán minden dimenziót megvizsgáltak, a hallókészüléket használók családtagjai még maguknál hallókészüléket használóknál is havulásról számoltak be.
| Javult terület | A hallókészülék használók által jelzett javulás (%) | A családtagok által jelzett javulás (%) |
|---|---|---|
| Otthoni kapcsolatok | 56 | 66 |
| Önmagukkal kapcsolatos érzések | 50 | 60 |
| Összességében az életük | 48 | 62 |
| Kapcsolat a gyermekeikkel, unokáikkal | 40 | 52 |
| Mentális egészség | 36 | 39 |
| Magabiztosság | 39 | 46 |
| Biztonság érzése | 34 | 37 |
| Szociális élet | 34 | 41 |
| Kapcsolatok a munkában | 26 | 43 |
| Szexuális élet | 8 | NA |
A hallókészülék használat akadályai
Vajon miért olyan magas azoknak az idősebb embereknek a száma, akik noha hallássérültek, mégsem használnak hallókészüléket? Több, mint az idős, készüléket nem használó válaszadók kétharmada állította, hogy „A hallásom nem annyira rossz”, vagy ” Boldogulok nélküle is”. Körülbelül a nem használók fele említette a hallókészülékek árát és egy az ötből magyarázta azzal, hogy „attól öregnek érezném magam”, vagy „túlságosan szégyellném viselni”.
„Nagyon szomorú, hogy idős emberek milliói hagyják, hogy a tagadás, vagy a hiúság azoknak a kezeléseknek és lehetőségeknek az útjába álljon, ami az életminőségük jelentős mértékű javulásához vezethetne”, – mondta Dr. Firsman, aki maga is hallássérült, majd így folytatta: – „Az orvosoknak és a családtagoknak ragaszkodniuk kellene ahhoz, hogy halláskárosodott idősebb rokonaik a megfelelő kezelésben részesüljenek.
Forrás: www.ncoa.org
