Hogyan működik a hallás, és hogyan lehet megvédeni?
A hallás működése egy lenyűgöző és összetett rendszer, amelynek működésébe sokszor nem gondolunk bele. A hallásunk meglétét is természetesnek vesszük, pedig a halláskárosodás, ha már bekövetkezett, visszafordíthatatlan. És ez nem csak az időskori halláscsökkenésre igaz. A legjobb módszer, ami ellene létezik, az a megelőzés.
Hogyan hallunk?
Ha egyszerűen szeretnénk megfogalmazni, akkor a fül hangokat fog be, amelyeket elektromos jelekké alakít át, majd az idegpályákon keresztül szállítja őket az agyba, ahova megérkezve a jelek értelmet nyernek a számunkra.
Izgalmas, azonban bonyolultabb is ennek az anatómiai oldala. A fülnek három különböző része van, amelyek lehetővé teszik a hallást: a külső fül, a középfül és a belső fül.
A külső fül
Amit általánosan a fülnek nevezünk, az valójában csak annak egy része, a fülkagyló. Ez fogja be a hangokat, és segít megállapítani a beérkező hang irányát, és bevezeti a hangot a külső hallójáratba.
A középfül
A hang ezután tovább halad a középfülben található vékony membránra, a dobhártyára, amely a hangokat rezgéssé alakítja. Ez a rezgés hozza mozgásba az emberi test három legkisebb csontját (a kalapácsot, az üllőt, és a kengyelt), melyeknek irányított mozgása vezeti a belső fülbe a világ hangjainak széles skáláját. Így jut tovább a rezgés a belső fülbe.
A belső fül
Mind a két fül rendelkezik egy-egy folyadékkal teli csigával, amely több, mint 20 000 szőrsejtet tartalmaz. Ezek a szőrsejtek felelősek a folyadékrezgés elektromos impulzusokká alakításáért. Az elektromos impulzusok a hallóidegen keresztül haladnak az agyba, ahol a hang értelmezése történik.
Ha a hang útjának valamelyik résztvevője megsérül, vagy nem működik megfelelően, akkor a hallásunk sem tud jól működni. Ha a zsír lerakódik a hallójáratunkban, vagy begyullad a fülünk, esetleg a dobhártyánk megsérül, a fül-orr-gégész szakorvos kezei között találunk biztos segítséget.
A veleszületett, örökölt vagy szerzett halláscsökkenés diagnosztizálása esetén a hallókészülék ellátás jelent segítséget. Azonban, amíg a hallásunk ép, meg kell tennünk a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy ez még sokáig így is maradjon.
A zaj a legnagyobb ellenségünk
A mindennapjaink része a zaj. Zajban dolgozunk, szórakozunk, élünk. Természetesnek vesszük, ezért eszünkbe sem jut, hogy milyen károkat okozhat. Pedig a tartós és túl hangos zaj hozzájárul a halláscsökkenés kialakulásához. Az időskori hallásproblémák idő előtti megjelenéséért is az egyre zajosabb környezet a felelős.
Ahogy már írtuk fentebb, a füljáraton beáramló hangokat a szőrsejtek alakítják át elektromos jelzésekké, és továbbítják a hallóidegen át az agyba. Azonban, ha a szőrsejteket túl nagy inger éri, olyan erősen rezeghetnek, hogy akár meg is sérülhetnek.
Ezért van az, hogy egy-egy koncert után zúg a fülünk. Ilyenkor a szőrsejtek sérülten sem kapcsolnak ki, hanem halk, állandó jelet továbbítanak az agy felé, akkor is, ha éppen nem érzékelnek semmilyen hangot. Jobb esetben a fülcsengést kialudhatjuk reggelre, a szőrsejtek regenerálódnak, újra a hallás szolgálatába állnak. Egy idő után azonban a szőrsejtek már nem képesek regenerálódni, ilyenkor reggelre nem múlik el a fülcsengés, rosszabb esetben pedig halláskárosodás lép fel.
Mi számít túl erős zajnak?
A tartósan 80 dB feletti zaj már túlterheli a szőrsejteket, olyannyira, hogy el is törhetnek. A koncerteken mértek már 136 dB hangerőt is, a forgalom zaja pedig eléri a 85 dB-t. Nem mindegy, mennyi időt töltünk és mekkora zajban. Azonban megelőzhetjük a bajt, ha azokban a helyzetekben, amikor a hallás veszélybe kerül, szigorúan és következetesen megtesszük az óvintézkedéseket.
Óvjuk fülünket a munkahelyen is!
Számtalan szakma van, ami hallást károsító zajjal jár, főleg a forgalomban és a nehéz gépekkel dolgozók vannak kitéve a halláscsökkenés veszélyének. Veszélyt jelentenek azonban a kézi elektromos gépek is, amelyek ugyan kisebb hangintenzitással dolgoznak, azonban tartós használat mellett okozhatnak kellemetlenségeket.
Mindig győződjünk meg arról, hogy a munkáltató megfelelően gondoskodik-e a hallásvédelemről, és mindig használjunk zajszűrő füldugót vagy zajcsökkentő fülvédő tokot munka közben. A saját érdekünkben pedig évente menjünk el hallásvizsgálatra, hogy időben észrevegyük, ha változás állna be a hallásunkban.
Védjük hallásunkat zenehallgatás közben is!
A fesztiválszezonban telnek meg leginkább a fül-orr-gégészeti szakrendelők olyan fesztiválozókkal, akik nem múló fülzúgásra és halláscsökkenésre panaszkodnak. A koncertek halláskárosító hatása a legveszélyesebb, zajszűrő füldugó nélkül nem is javasoljuk azok látogatását.
Ugyanilyen fontos a fülhallgatóval való zenehallgatás során is védeni a fülünket. Tartsuk be a telefonunk által jelzett hangkorlátozást, és soha ne lépjük azt túl. Tartsunk szüneteket zenehallgatás közben, hogy fülünk tudjon pihenni is a folyamatos hangterhelés közben.
Használjunk füldugót, de milyet?
Egyszerű, „mezei” szivacs füldugókat találunk a gyógyszertárban is. Ezek a puha, dugó formájú darabok, amelyeket hálótársunk horkolása ellen is be lehet vetni. Zajcsökkentő fülvédő tokot a munkaruházati boltok polcairól szerezhetünk.
Ennél hatásosabb megoldás a zajszűrő füldugó, ami a káros frekvenciák zajszintjét csökkenti, viszont élvezhetővé teszi a zene hallgatását, és beszélgetni is tudunk vele. Ezekhez csak speciális, füldugókat is forgalmazó szaküzletekben juthatunk hozzá. A legmagasabb szintű védelmet biztosító egyedi zajvédő illesztéket audiológusunknál szerezhetjük be, aki lenyomatot vesz a fülünkről, és illesztékként készíti el a zajszűrő füldugót, ami így tökéletesen illik majd a fülünkbe!
Tartsuk szemmel hallásunkat!
Az időskori hallásvesztés lassan, fokozatosan és észrevétlenül alakul ki, ezért jobb, ha rendszeresen, évente, kétévente bejelentkezünk hallásvizsgálatra, hogy idejében észrevegyük, ha változás áll be a hallásában és megtegyük a megfelelő lépéseket!